Magyarok vagyunk
Mit jelent most magyarnak lenni? Tekintsük át! Nem az őstörténetünktől indulunk, hanem ma reggeltől! Általában, a magyarok tömegei műveltek?
Nem!
Büszkék?
Igen!
Van mire?
Szerintük van!
A magyarságuk az amire büszkék (kivagyiság). Mintha az ő érdemük lenne, hogy a Kárpát medencében születtek és magyar nyelven tanultak beszélni a szüleiktől.
"A büszkeség a legpusztítóbb tudattartalom". 
A büszkeségük pedig mindent visz! De nem...nem mindent, csak a jellemüket, a jóindulatukat, a tisztességüket és egyéb olyan értékeiket, ami elmében-szívben-lélekben lakozik.
Vagyis csak lakozott. Most a gúny, az irigység, a káröröm, trágárság és egyéb jellemromboló vonás az ami náluk a legfontosabb, mert nehogy már!
Nehogy már valaki nekik megmondja - mondjuk egy (szerintük) agyhalott - hogyan kell viselkedni!
Fészenbátor nagyszájú hőzöngő bandák garázdálkodnak és verbálisan gyilkolják azt aki - szerintük - irritáló.
A másik csoport - remélhetőleg ők kevesebben vannak - szégyelli, hogy magyarnak született! És ezt még hangoztatja is, hogy aszongya
- Szégyellem magam helyettük is!
Mármint azok helyett, akik nem hajlandóak szégyenkezni. A trágárság és a többi békafeneke alatti viselkedésminta náluk is megvan és ki is tör belőlük. A leggyakoribb mondásuk:
"- Az emberiség megérett a pusztulásra!"
Én: - Földönkívüli vagy?
Ő: - ........(csend)
Ott tartunk, hogy a magyarok többségére nem jellemző az intelligencia, inkább a hitványság és a szellemi restség dominál náluk. Megbuktak az emberség vizsgáján, de őket ez nem zavarja, mert szerintük más a hibás, nekik meg igazuk van.
Engedjük el őket! Tudom, az elengedés egy nehéz döntés, mert bennünk van az, hogy rendre kell utasítani és akkor megváltozik, megjavul.
De nem kell, mert ettől nem lesz toleráns és kedves!
Nézzük inkább levegőnek és akkor semmivé válik!
Vagy köszönjük meg a véleményét akárhogyan viselkedett!
Mert "jóvá még nem szidtak senkit".
És engedjük meg, hogy hulljon a férgese.
De nem azért mert kegyetlenek vagyunk és rossz szándékúak.
Hanem azért, mert segíteni csak azon az emberen lehet, aki beismeri hogy eltévedt és elfogadja a segítő kezet.
*Fullánk Fanni